Elizabeth szemszöge:
Cameronnal elindultunk. Mielőtt még kimentünk volna a suliból a hátam mögé lépett, és bekötötte a szememet.
- Héj! Ezt most mért csináltad?- fogdostam meg a szemem.
- Azért mert azt akarom, hogy meglepi legyen. - csókolta meg a nyakam. Csókjától kirázott a hideg.- Aranyos vagy mikkor elpirulsz..- suttogta a fülembe majd a végén beleharapott. Szagatottan sóhajtottam amit ő csak egy nevetésel nyugtázott.
- Jól van. Ne itt sóhajtozz. Majd alattam.- ölelt meg hátulról.
- Most fejezd be Dallas különben nem megyünk sehova!-mondtam fenyegetően.
- Jól van na! De akkor induljunk.-ölelte meg a derekam.
És elindultunk.. Gőzöm sincs hova fog vinni, de valahogy nem voltam annyira izgatott. Mert jó volt csak vele lenni. Kettesben. Nem is izgatott a meglepi, inkább arra koncentráltam, hogy ő itt van nekem. Hogy itt van melettem. Hirtelen éreztem ahogy elengedi a derekam, majd a hátam mögé megy és leveszi a kendőt. Ami elém tárult az gyönyörű volt. Egy tó volt előttem. A tóban hattyúk uszkáltak. Mivel már esteledett a víz lilás árnyalatba bújt. A tó melett egy fehér asztal volt megterítve. Az asztalon egy piros terítő volt, rajta fehér evő eszközök és egy gyertya. Behűtve egy kis pezsgő.
- Tetszik?- tette válamra a fejét.
- Cameron ez gyönyörű. - néztem rá csillogó szemekkel. Majd megfordultam így szemben álltam vele. Majd egy csókot nyomtam ajkaira. Cameron átkarolta a derekamat így közelebb húzott magához, míg én hajába túrtam bele. Nyelvünk lassú keringőbe kezdtek. Faltuk egymást. Levegő hiány végett el váltak ajkaink. De homlokunk még mindig össze volt érintve.
- Szeretlek.- suttogtam alig hallhatóan, de ő még ezt is hallotta.
- Én is szeretlek Hercegnő.-felelte, majd egy apró csókot lehelt ajkaimra. - Na gyere!- kulcsolta össze kezeinket. Ahogy mentünk vállára hajtottam a fejem. Az oda vezető út rózsaszirmokkal volt kirakva, amikkor odaértünk kihúzta a székemet Cameron amin egy szál rózsa volt lerakva. El is vettem, és mielőtt leültem volna egy gyors csókot adtam Cameronnak. Majd leültünk és enni kezdtünk. A tányéról levettük a védőket ami alatt ott volt a gőzölgő étel.
- Honnan tudtad hogy ez a kedvencem?- néztem a tányéron heverő spagettira.
- Vannak információim.- mosolygott sejtelmesen, amit én is egy mosollyal nyugtáztam. Majd elkezdtünk enni. Az étel nagyon finom volt.
- Cameron ez nagyon finom.-mosolyogtam boldogan.
- Örülök.- törölte meg a száját.
- Na jó akkor mehetünk haza?- kérdeztem.
- Előtte még gyere.- fogta meg a kezem.
- Hova megyünk?- kérdeztem sejtelmesen.
- Csak gyere.- húzott maga után.
Ahogy mentünk, egy padnál álltunk meg. A pad mellett rózsaszirmok voltak kirakva.
- Hihetetlen, hogy mindezt 45 perc alatt csináltad.
- Óh azért nem teljesen egyedül. - mosolyodott el. - Apa személyzete, meg a konyhások is segítettek.
- Nem baj. A lényeg, hogy veled vagyok.- csókoltam meg, majd leültünk a padra. Elkezdtünk beszélgetni mindenféle témáról.Nagyon sokat nevettünk. Cameronnal olyan jó volt.
- Oké! Indulhatunk?- nézett rám mogyoróbarna szemeivel.
- Igen.- mosolyogtam a mellettem ülő barnaságra.
Majd elindultunk. Ahogy mentünk Cameron összefonta az ujjainkat, mire kicsit oldalra fordítottam a fejemet így pont a szemébe néztem. Elvarázsolt. Majd fejével elkezdett közeledni hozzám, de egy pillanatra megállt.
- Elizabeth Smith megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?- nézett rám kiskutya szemekkel.
- Igen!- csókoltam meg. Egyik karjával átkarolta a derekamat, a másikkal pedig, a vállamnál fogott meg. Én addig is a hajába túrtam így húztam közelebb magamhoz. Nyelveink lágy keringőbe kezdtek. Majd még pár puszi után szétváltak ajkaink.
- Nagyon szeretlek.- suttogta ajkaimra.
- Én is.- suttogtam vissza. Majd megöleltem. Melegség járta át a testem.
Mikkor hazaértünk hirtelen megálltam a kapuban.
- Nincs kedved ma itt aludni?- kérdeztem mosolyogva.
- Hát nem tudom..- vakarta meg a tarkóját.- A szüleid nem fognak haragudni?
- Dehogy.- nevettem fel.- Ha jól gondolom Justin is itt alszik.- néztem fel a tesóm szobájába, ahol két árnyékot láttam.
- Oké.- adott egy puszit a számra. Majd mikkor már a házban voltunk mindenki aludt, csak a tesómék voltak még fel.
- Gyere..- ragadtam meg a karját. Felszaladtunk a szobámba. Mivel már körülbelül 23:00 volt gondoltam jobb lesz ha alszunk.Elég hosszú volt ez a nap. Bementem a fürdőbe és átvettem a ruhámat egy kényelmes laza pólóra, és egy cicanadrágra. Mikkor vissza mentem a szobába már Cam az ágyban volt. Mindössze egy boxert viselt. Bebújtam mellé, és egy gyors csók után hátat fordítottam neki. Ő karjával átkarolta a derekamat fejét pedig a vállamra helyezte. Én pedig kezünket kulcsoltam össze.
- Jó éjt Hercegnő.- suttogta Cam a fülembe.
- Jó éjt Kicsim.- suttogtam vissza.
Majd elnyomott minket az álom.
Cameronnal elindultunk. Mielőtt még kimentünk volna a suliból a hátam mögé lépett, és bekötötte a szememet.
- Héj! Ezt most mért csináltad?- fogdostam meg a szemem.
- Azért mert azt akarom, hogy meglepi legyen. - csókolta meg a nyakam. Csókjától kirázott a hideg.- Aranyos vagy mikkor elpirulsz..- suttogta a fülembe majd a végén beleharapott. Szagatottan sóhajtottam amit ő csak egy nevetésel nyugtázott.
- Jól van. Ne itt sóhajtozz. Majd alattam.- ölelt meg hátulról.
- Most fejezd be Dallas különben nem megyünk sehova!-mondtam fenyegetően.
- Jól van na! De akkor induljunk.-ölelte meg a derekam.
És elindultunk.. Gőzöm sincs hova fog vinni, de valahogy nem voltam annyira izgatott. Mert jó volt csak vele lenni. Kettesben. Nem is izgatott a meglepi, inkább arra koncentráltam, hogy ő itt van nekem. Hogy itt van melettem. Hirtelen éreztem ahogy elengedi a derekam, majd a hátam mögé megy és leveszi a kendőt. Ami elém tárult az gyönyörű volt. Egy tó volt előttem. A tóban hattyúk uszkáltak. Mivel már esteledett a víz lilás árnyalatba bújt. A tó melett egy fehér asztal volt megterítve. Az asztalon egy piros terítő volt, rajta fehér evő eszközök és egy gyertya. Behűtve egy kis pezsgő.
- Tetszik?- tette válamra a fejét.
- Cameron ez gyönyörű. - néztem rá csillogó szemekkel. Majd megfordultam így szemben álltam vele. Majd egy csókot nyomtam ajkaira. Cameron átkarolta a derekamat így közelebb húzott magához, míg én hajába túrtam bele. Nyelvünk lassú keringőbe kezdtek. Faltuk egymást. Levegő hiány végett el váltak ajkaink. De homlokunk még mindig össze volt érintve.
- Szeretlek.- suttogtam alig hallhatóan, de ő még ezt is hallotta.
- Én is szeretlek Hercegnő.-felelte, majd egy apró csókot lehelt ajkaimra. - Na gyere!- kulcsolta össze kezeinket. Ahogy mentünk vállára hajtottam a fejem. Az oda vezető út rózsaszirmokkal volt kirakva, amikkor odaértünk kihúzta a székemet Cameron amin egy szál rózsa volt lerakva. El is vettem, és mielőtt leültem volna egy gyors csókot adtam Cameronnak. Majd leültünk és enni kezdtünk. A tányéról levettük a védőket ami alatt ott volt a gőzölgő étel.
- Honnan tudtad hogy ez a kedvencem?- néztem a tányéron heverő spagettira.
- Vannak információim.- mosolygott sejtelmesen, amit én is egy mosollyal nyugtáztam. Majd elkezdtünk enni. Az étel nagyon finom volt.
- Cameron ez nagyon finom.-mosolyogtam boldogan.
- Örülök.- törölte meg a száját.
- Na jó akkor mehetünk haza?- kérdeztem.
- Előtte még gyere.- fogta meg a kezem.
- Hova megyünk?- kérdeztem sejtelmesen.
- Csak gyere.- húzott maga után.
Ahogy mentünk, egy padnál álltunk meg. A pad mellett rózsaszirmok voltak kirakva.
- Hihetetlen, hogy mindezt 45 perc alatt csináltad.
- Óh azért nem teljesen egyedül. - mosolyodott el. - Apa személyzete, meg a konyhások is segítettek.
- Nem baj. A lényeg, hogy veled vagyok.- csókoltam meg, majd leültünk a padra. Elkezdtünk beszélgetni mindenféle témáról.Nagyon sokat nevettünk. Cameronnal olyan jó volt.
- Oké! Indulhatunk?- nézett rám mogyoróbarna szemeivel.
- Igen.- mosolyogtam a mellettem ülő barnaságra.
Majd elindultunk. Ahogy mentünk Cameron összefonta az ujjainkat, mire kicsit oldalra fordítottam a fejemet így pont a szemébe néztem. Elvarázsolt. Majd fejével elkezdett közeledni hozzám, de egy pillanatra megállt.
- Elizabeth Smith megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?- nézett rám kiskutya szemekkel.
- Igen!- csókoltam meg. Egyik karjával átkarolta a derekamat, a másikkal pedig, a vállamnál fogott meg. Én addig is a hajába túrtam így húztam közelebb magamhoz. Nyelveink lágy keringőbe kezdtek. Majd még pár puszi után szétváltak ajkaink.
- Nagyon szeretlek.- suttogta ajkaimra.
- Én is.- suttogtam vissza. Majd megöleltem. Melegség járta át a testem.
Mikkor hazaértünk hirtelen megálltam a kapuban.
- Nincs kedved ma itt aludni?- kérdeztem mosolyogva.
- Hát nem tudom..- vakarta meg a tarkóját.- A szüleid nem fognak haragudni?
- Dehogy.- nevettem fel.- Ha jól gondolom Justin is itt alszik.- néztem fel a tesóm szobájába, ahol két árnyékot láttam.
- Oké.- adott egy puszit a számra. Majd mikkor már a házban voltunk mindenki aludt, csak a tesómék voltak még fel.
- Gyere..- ragadtam meg a karját. Felszaladtunk a szobámba. Mivel már körülbelül 23:00 volt gondoltam jobb lesz ha alszunk.Elég hosszú volt ez a nap. Bementem a fürdőbe és átvettem a ruhámat egy kényelmes laza pólóra, és egy cicanadrágra. Mikkor vissza mentem a szobába már Cam az ágyban volt. Mindössze egy boxert viselt. Bebújtam mellé, és egy gyors csók után hátat fordítottam neki. Ő karjával átkarolta a derekamat fejét pedig a vállamra helyezte. Én pedig kezünket kulcsoltam össze.
- Jó éjt Hercegnő.- suttogta Cam a fülembe.
- Jó éjt Kicsim.- suttogtam vissza.
Majd elnyomott minket az álom.

