Nekem személy szerint nagyon tetszik az új ülésrend. Jó kicsit idegesít, hogy Arianak ilyen jó helye van.. de na. Nekem is jó helyem van. Végre a legjobb barátom mellett ülhetek. Cameront már elsős korom óta ismerem. Akkor is nagyon bírtam. Mindig elviselte a hisztiimet, sosem veszekedtünk. Ő a legkitartóbb barát akit ismerek. Mert persze Emma is a világ legjobb barátnője, de valahogy Cameron mindig közelebb állt a szívemhez. Na jó mindegy. Szóval miután megvoltunk az ülésrenddel, elmondta a tanárnő az órarendünket is. Majd megkaptuk a tankönyveket, és ezután jött az amire mindenki várt.. Szabad foglalkozás!
- De csak kizárólag a saját helyeteken.- erre válaszul csak egy kevés morgást kapott...
- Mit csináljunk?- fordultam barna szemű padtársamhoz.
- Nem tudom.. Beszélgessünk?- kérdezte mosolyogva.
- Oké! Mi jót csináltál a nyáron?
- Hát voltunk anyuékkal Los Angelesbe, ahol amint látod azért kicsit barnultam- mutatott amúgy a tényleg jó barna bőrére.
- Az biztos!- mondtam nevetve.
- Meg unoka tesómmal, tudod Peterel.....- magyarázott tovább de nekem elterelődtek gondolataim a mögöttem ülő két ember nevetésére. Vajon min nevetnek.
- Amikor az Aqua parkban voltunk a haverjaimmal és csúszás közben leesett a gatyám...Na az tök ciki volt!!..
-Basszus.. Az tényleg ciki lehetett!..- nevetett hangosan Aria
-Ja,eléggé az volt..-szégyenkezett Justin
-Mellékesen,hívj nyugodtan Aria-nak... -mondta barátságosan.
- Haliii!! El?? Itt vagy?- integetett Cam a szemem előtt ezzel felébresztve a bambulásomból.
- Jahh igen itt! Csak elterelődtek a gondolataim..- mondtam mosolyogva.
- Aha elterelődtek mi...
- Jaj bocsi, tényleg ne haragudj.. Folytasd!- kérleltem.
De sajnos nem jött össze, mivel pont csengettek. Francba.. Cameron csalódottan ballagott ki a teremből. Ne már.. most veszítettem el életem szerelmét ne veszítsem el már a legjobb barátomat is. Basszus Eliza tegyél már valamit!! Gyorsan Cameron után futottam. Sikeresen utolértem és megfogtam a kezét ezzel sikerült visszarántanom magam elé.
- Cameron.. Ne haragudj! Bunkó voltam.
- Nem hagyd ezt.- majd kiszedte kezét szorításomból és indult volna el.
- Cameron kérlek, bocsáss meg. Nem akartam. Te vagy az egyetlen ember akiben teljesen megbízok.- Éreztem ahogy könnyeim megindultak de próbálom pislogással visszatartani azokat. Ekkor viszont valaki megfogta a kezem..
- El tudom hogy őrülten szereted Justint, csak tudod azért fájt, hogy meséltem neked és nem rám figyeltél. Engem csak ez bánt.
- Tudom és nagyon sajnálom kérlek bocsáss meg. -néztem le a földre könnyes szemekkel.
- Megbocsájtok!- emelte fel mutatóujjával arcomat.- Tudod hogy nem vagyok haragtartó.- mosolygott kedvesen amitől én is elmosolyodtam. Nem tudom milyen felindulásból, de hirtelen megcsókoltam. Vissza csókolt. Karjával át karolta derekam így közelebb húzott magához, míg én hajába túrtam bele. Egyszerűen jó volt, nem volt benne semmi kínos attól, hogy barátok vagyunk, vagyis remélem csak voltunk. Szerintem valahol lehet, hogy mélyen de már rég többet éreztünk egymás iránt.Levegő hiány miatt viszont szétváltunk de még mindig mosolyogva néztünk egymás szemébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése